Vajon a bizalom a munkaerőpiac utolsó láthatatlan határa?
Ma néhány másodperc alatt ezerszámra találhatunk állásajánlatokat.
El lehet küldeni önéletrajzunkat egy másik városban, másik országban, vagy akár Európa túlsó végén működő vállalatnak.
Olyan munkavállalót is találhatunk, akinek tapasztalata és kompetenciái pontosan megfelelnek az adott pozíció elvárásainak.
Az együttműködésről szóló döntés mégsem alapulhat kizárólag információn.
A vállalat tudni akarja, hogy az illető valóban ért-e ahhoz, amit állít magáról. A munkavállaló tudni akarja, hogy a munkáltató betartja-e, amit ígér.
Minél nagyobb a távolság, a bizalom annál fontosabbá válik. Ez különösen igaz a külföldi munkavállalásra, a relokációra, a projektalapú munkára és a más országokban zajló toborzásra.
Egy dokumentum igazolhat egy képesítést. Az önéletrajz leírhatja a tapasztalatot. A hirdetés bemutathatja a foglalkoztatási feltételeket. Egyik sem képes önmagában bizonyosságot teremteni afelől, hogy a másik oldalon valóban a megfelelő ember vagy a megfelelő munkahely áll.
A munkaerőpiac ezért valami kevésbé láthatóra épül, mint az ajánlatok, a bérek és a pozíciók. Arra a meggyőződésre épül, hogy a kapott információ elég valós ahhoz, hogy döntést hozhassunk rá alapozva.
Talán éppen ezért marad nehéz a munkakeresés és a munkaerő-keresés még akkor is, ha a két fél nagyon közel áll egymáshoz.
Mert mielőtt az emberek együtt kezdenének dolgozni, előbb el kell hinniük, hogy érdemes megtenni az első lépést.
Augusztus 26-án ünnepeljük a Kutyák Nemzetközi Napját. A kutyákat régóta a hűséggel, a bizalommal és a valóban szükséges pillanatokban való jelenléttel azonosítjuk. Váratlan párhuzam ez a munkaerőpiaccal, de éppen ezért érdemes megőrizni. Egy olyan világban, amelyben az emberek és a vállalatok egyre gyakrabban találkoznak határokon átívelve, a technológia lerövidítheti a távolságot. A bizalmat azonban továbbra sem lehet lerövidíteni.