KAIROMA
KAIROMA Research Journal
4. évad

4. évad — Kayroma

Három évadon át figyeltük az embereket, a munkát és a jövőt. Olyan helyeket kerestünk, ahol a lehetőségek még azelőtt eltűnnek, hogy valósággá válhatnának.

Ez a kutatás utolsó évada. Választ még nem adunk. Csupán megvizsgáljuk, hogy az összes eddigi megfigyelés után elég tisztán látjuk-e már a problémát ahhoz, hogy abbahagyjuk a kérdezést.

Évad 1EmberekÉvad 2MunkaÉvad 3JövőÉvad 4Kayroma
Helyszíni jelentés / 001
Kutatási kérdés

Vajon a bizalom a munkaerőpiac utolsó láthatatlan határa?

Ma néhány másodperc alatt ezerszámra találhatunk állásajánlatokat.

El lehet küldeni önéletrajzunkat egy másik városban, másik országban, vagy akár Európa túlsó végén működő vállalatnak.

Olyan munkavállalót is találhatunk, akinek tapasztalata és kompetenciái pontosan megfelelnek az adott pozíció elvárásainak.

Az együttműködésről szóló döntés mégsem alapulhat kizárólag információn.

A vállalat tudni akarja, hogy az illető valóban ért-e ahhoz, amit állít magáról. A munkavállaló tudni akarja, hogy a munkáltató betartja-e, amit ígér.

Minél nagyobb a távolság, a bizalom annál fontosabbá válik. Ez különösen igaz a külföldi munkavállalásra, a relokációra, a projektalapú munkára és a más országokban zajló toborzásra.

Egy dokumentum igazolhat egy képesítést. Az önéletrajz leírhatja a tapasztalatot. A hirdetés bemutathatja a foglalkoztatási feltételeket. Egyik sem képes önmagában bizonyosságot teremteni afelől, hogy a másik oldalon valóban a megfelelő ember vagy a megfelelő munkahely áll.

A munkaerőpiac ezért valami kevésbé láthatóra épül, mint az ajánlatok, a bérek és a pozíciók. Arra a meggyőződésre épül, hogy a kapott információ elég valós ahhoz, hogy döntést hozhassunk rá alapozva.

Talán éppen ezért marad nehéz a munkakeresés és a munkaerő-keresés még akkor is, ha a két fél nagyon közel áll egymáshoz.

Mert mielőtt az emberek együtt kezdenének dolgozni, előbb el kell hinniük, hogy érdemes megtenni az első lépést.

„A lehetőség elindíthat egy beszélgetést. A bizalom dönti el, lesz-e belőle valami több.” — KAYROMA Research Journal
A mai dátum margójára

Augusztus 26-án ünnepeljük a Kutyák Nemzetközi Napját. A kutyákat régóta a hűséggel, a bizalommal és a valóban szükséges pillanatokban való jelenléttel azonosítjuk. Váratlan párhuzam ez a munkaerőpiaccal, de éppen ezért érdemes megőrizni. Egy olyan világban, amelyben az emberek és a vállalatok egyre gyakrabban találkoznak határokon átívelve, a technológia lerövidítheti a távolságot. A bizalmat azonban továbbra sem lehet lerövidíteni.

Helyszíni jelentés / 002
Kutatási kérdés

Van értelme a kutatásnak, ha semmit sem változtat meg?

Minden kutatás bizonytalansággal kezdődik.

Még nem tudjuk, igaz-e a feltevésünk. Vizsgálódunk, megfigyelünk, összehasonlítunk, és igyekszünk megérteni, mi történik valójában.

Az információ összegyűjtése azonban önmagában nem jelenti a folyamat végét.

A tudás csak akkor kap jelentőséget, amikor megváltoztatja azt, ahogyan a problémára tekintünk, vagy ahogyan a következő döntést meghozzuk.

Az elmúlt hónapokban munkát kereső embereket, munkaerőt kereső vállalatokat, kompetenciákat, határokat, nyelveket, tapasztalatot és a nemzetközi munkaerőpiacot vizsgáltuk.

Egyre nehezebb mindent egyetlen hiánnyal magyarázni: az állások hiányával, a jelentkezők hiányával, a képesítések hiányával vagy az információ hiányával.

Sok esetben minden elem egyszerre létezik. Létezik a vállalat. Létezik a munka. Létezik az ember. Létezik a tapasztalat. Létezik az igény.

Mégis megtörténhet, hogy a megfelelő felek elkerülik egymást.

Ha újabb és újabb megfigyelések után is ugyanazt a mintázatot látjuk, a kutatás már nem csupán kérdésfeltevésre szolgál.

Elkezdi előkészíteni azt a pillanatot, amikor el kell dönteni, mit kezdjünk a válasszal.

„A kutatás nem akkor ér véget, amikor többet tudunk. Akkor ér véget, amikor már nem tehetünk úgy, mintha nem látnánk a mintázatot.” — KAYROMA Research Journal
A mai dátum margójára

Augusztus 29-én az ENSZ megemlékezik a Nukleáris Kísérletek Elleni Nemzetközi Napról. Ez a téma összehasonlíthatatlanul súlyosabb, mint a munkaerőpiac, és nem szeretnénk metaforává egyszerűsíteni. Mégis egyetemes tanulságot hordoz: a kísérleteknek és a kutatásoknak akkor van értelmük, ha a megszerzett tudás felelős döntésekhez vezet, és lehetővé teszi, hogy ne ismételjük meg azt, amiről már tudjuk, hogy káros következményekkel jár. Minden kutatásban el kell érkeznie annak a pillanatnak, amikor a megfigyelést cselekvés váltja fel.

Helyszíni jelentés / 003
Kutatási kérdés

Mi történik, amikor egy információ végre eljut a megfelelő emberhez?

Évszázadokon át a levél volt az egyik legfontosabb eszköz az emberek közötti távolság leküzdésére.

Nem az embert szállította. Az információt szállította.

Néha egyetlen, papírra vetett mondat is elég volt egy együttműködés, egy utazás, egy munkahelyváltás vagy egy teljesen új életszakasz elindításához.

Ma minden korábbinál gyorsabban kommunikálunk, ám a sebesség önmagában nem garantálja, hogy a megfelelő üzenet eljut a megfelelő emberhez.

Egy vállalat közzétehet egy állásajánlatot, és mégsem éri el azt a szakembert, akire valójában szüksége van.

Valaki kereshet munkát Európában, készen állhat a relokációra, rendelkezhet a szükséges kompetenciákkal, és mégis lehet, hogy sosem lát meg egy néhány száz kilométerrel arrébb létező lehetőséget.

A probléma tehát nem mindig az információ hiánya. Néha annyi az információ, hogy a legfontosabb rész válik láthatatlanná.

Ilyenkor a munkaerő-keresés és a munkakeresés kezd hasonlítani ahhoz, mintha ezernyi üzenetet küldenénk el anélkül, hogy bizonyosak lehetnénk: bármelyik is eljut-e a megfelelő címzetthez.

Talán a munkaerőpiaci kommunikáció jövője nem attól függ, hogy többet küldjünk.

Talán attól függ, hogy a megfelelő információnak ne kelljen többé a véletlenre hagyatkoznia.

„A legfontosabb üzenetnek nem kell hosszúnak lennie. Csak el kell jutnia ahhoz az emberhez, akinek valóban jelent valamit.” — KAYROMA Research Journal
A mai dátum margójára

Szeptember 1-jén ünneplik a t — a Levélírás Világnapját, amelyet az ausztrál szerző, Richard Simpkin alapított. Az azonnali üzenetek korában emlékeztet arra, hogy a kommunikáció nem csupán információtovábbítás. Az is számít, hogy az üzenet eljut-e a megfelelő emberhez, és hogy ő valóban észreveszi-e. Meglepően aktuális kérdés ez a munkaerőpiac számára is.

Helyszíni jelentés / 004
Kutatási kérdés

Mi van akkor, ha a válasz formájának kizárólag a feladatból kellene következnie?

Szeptember 3-án lezárjuk a kutatást.

Nem azért, mert a munka világa abbahagyta a kérdésfeltevést.

Azért zárjuk le, mert a kérdéseink ugyanoda kezdtek vezetni.

A vállalatok munkaerőt keresnek. Az emberek munkát keresnek. A kompetenciák léteznek. A tapasztalat létezik. Az ajánlatok léteznek. Az igények léteznek. A munkaerőpiac egyre nemzetközibb.

Mégis, a megfelelő emberek és a megfelelő lehetőségek meglepően gyakran maradnak láthatatlanok egymás számára.

Négy évadon át nem a válaszból kiindulva próbáltuk felépíteni a gondolatmenetünket. Először azt a funkciót akartuk megérteni, amely valójában hiányzik.

Nem azt kérdeztük, hogyan kellene valaminek kinéznie. Azt kérdeztük, minek kellene történnie.

Ez fontos különbség.

Ha a funkciót már kellően jól értjük, a forma megszűnik elsőrangú kérdés lenni.

És pontosan itt ér véget a Research Journal. Ma nem mutatjuk meg a következő lépést. De először mondhatjuk el teljes meggyőződéssel: már tudjuk, mit várunk el tőle.

„Ha elég sokáig kérdezel a funkcióról, a forma megszűnik véletlen lenni.” — KAYROMA Research Journal
A mai dátum margójára

Szeptember 3-a a Felhőkarcolók Napja, amely Louis Sullivan, a modern építészet egyik legfontosabb úttörőjének születésnapjához kötődik. Az ő nevéhez fűződik a „form follows function” elve: a forma a funkcióból kell hogy következzen. Nehéz lenne jobb dátumot találni e kutatás lezárására. Négy évadon át arra törekedtünk, hogy megértsük a funkciót, mielőtt a formáról beszélnénk. Mára ennyi elég.

A kutatás véget ért

Négy évad. Emberek. Munka. Jövő. Kayroma. Olyan kérdéseket gyűjtöttünk össze, amelyek megmutatták, hol tűnnek el a szakmai lehetőségek, és miért marad a vállalatok és a hozzájuk illő emberek annyiszor láthatatlan egymás számára.

Itt véget érnek a jelentések. A következő lépés nem lesz újabb évad, sem újabb kérdés. Egyelőre nem részletezzük. Elég annyit mondani: a válaszkeresés szakasza most zárult le.

Ez a kutatás vége. Nem a történet vége. Nem lesz 5. évad. A következő lépés már nem jelentés lesz.